- 1,
-
Szép vagy nekem, mint mindig,
-
Szívem tele csordultig.
-
Jaj hát mit is remélek,
-
Butaságokat beszélek,
-
Hisz már nem élek,
-
Megöltek az érzések.
-
De még mindig szeretlek,
-
Amint látod, soha nem feledlek.
-
Szívem hiába tele csordultig,
-
Te másé lettél rihtig.
-
.....................................
-
2,
-
Nem hiszek már a szavadnak,
-
Oly sokszor becsapnak,
-
Gyakran hamisan szólnak.
-
Nem hiszek tündöklő fényednek,
-
Csak fájdalmat okoz szívemnek,
-
Túl sokat, s nagyot ígérnek.
-
Mit megmutatsz, az gyönyörű lélek,
-
Már tudom, beleszeretni vétek.
-
........................................................
-
3,
-
Szerelemnek gyenge szárnya.
-
Hjaj, fel tud-e repíteni még?
-
Habkönnyű, forró, édes csókból
-
Vajon jut-e, kapok-e még?
-
Lágy, megnyugtató ölelésre
-
Oly nagyon vágyom!
-
Vad, tüzes éjszakák,
-
Számomra már csak álmok?
-
Romantikus séták,
-
Melyeket hold ezüstje mossa,
-
Arc, mi édes égi fényt vet,
-
Száj, mi fehéren ejti a szót,
-
Kéz, amely erősen csak engem karol,
-
Törékeny test, lenge kis szent,
-
Szív, széperények rózsacsokra,
-
Egykor itt volt, néhány órát, s éjt.
-
Most búsak a tar rózsatövek,
-
Sírkeresztje múló nyárnak.
-
Nem nagydolog, mondhatja más.
-
De jaj, mi lesz így velem?
-
Szerelem nélkül, hogy élhetem az életem?
-
...........................................................
-
4,
-
Magam azon kapom,
-
Unott minden napom.
-
Kint az eső csak esik,
-
Benn, jól semmi sem esik.
-
Olyan nyomott vagyok,
-
Még jó hogy vannak barátok.
-
Velük, néha elbeszélek,
-
Hát csendesen így élek.
-
Már semmit sem remélek,
-
Kihaltak az érzések.
-
Kiket szerettem, már nem szeretnek,
-
Csak álnok módon hitegetnek.
-
Integetnek az esőcseppek az ablakon,
-
Na, járhatok megint a latyakon.
-
Az esernyőm, ha felhúzom,
-
A szél kifordítja, s átázom.
-
Jaj de nagyon fázom,
-
Jó, meleg napsütésre vágyom!
-
......................................................
-
5,
-
Vihar tombol e tájon!
-
Haragvó istenek mennydörögnek,
-
Veszekednek, felhőket besötétítenek,
-
Cikázó villámokat szórnak,
-
Hatalmas szeleket fújnak.
-
Összevesztek a felhők is az égen,
-
Látszik ez nagyon szépen.
-
Könnyük hull megannyi,
-
Na e tájnak már annyi,
-
A föld, ezt már nem bírja felitatni.
-
Fákat hajtogatják dühös szelek,
-
Már vízben állnak a terek.
-
Nyugodjatok meg hát istenek,
-
Hisz e tájat tönkreteszitek,
-
Felhők könnyeivel, elöntitek!
-
Haragotok ne a földre irányuljon,
-
A nap ragyogjon,
-
S melege az, az ami ide hulljon.
-
....................................................
-
6,
-
Szeretném újra érezni kezed lágy simogatását,
-
Miként lágy tavaszi szellő arcomhoz simulását.
-
Szeretném újból a hangod hallani,
-
Miként angyalokat hárfán játszani.
-
Óhajtom érezni forró tested, mely törékeny.
-
Nézd csak, szívem már képlékeny!
-
Elölről szeretném veled kezdeni,
-
Az emlékek nem fakulnak, s nem hagynak feledni.
-
Szeretlek, ahogy csak ember bír szeretni!
-
.............................................................
-
7,
-
Nem hiányoztam,
-
Csak ennyi voltam.
-
Nem kerestél,
-
Velem nem beszéltél.
-
Talán nem is szerettél?
-
Neked csak ennyit értem,
-
Pedig neked adtam az életem.
-
Nem hívtál,
-
Cserbenhagytál.
-
Az együtt eltöltött időt, semmibe vetted,
-
Szívem darabjaiban, ezt TE tetted.
-
Érzéseimmel nem törődtél,
-
Ezt meg nem értem, míg lelkem csak él.
-
..............................................................
-
8,
-
A nap könnyet csal ki szememből,
-
Álmodom az oly édes szerelemről,
-
Merítek nagyot az ifjúság vizéből,
-
Talán majd megszépül életem ettől.
-
Akadt bánatom ezer, s ezernyi,
-
Volt, hogy már nem tudtam ettől élni.
-
De újra, s újból talpra kellett állni,
-
Nem szabadott még feladni.
-
A kínom belül marcangol jelentősen,
-
Tragédiák bántják szívem erősen,
-
De kívül, kívül mosolygok derűsen,
-
S beszélek igen csak kedvesen.
-
Fájdalmam nem értheti senki,
-
Az ember, még csak nem is sejti
-
A belsőm mekkora szomorúság tépi,
-
Remélem más, ezt meg nem éli.
-
.......................................................
-
9,
-
Kis sebes folyóra szórom csókom,
-
S azt, féltőn útjára bocsátom.
-
Mint jó hajós a vízen, célba találjon,
-
S hozzád, az eljusson.
-
Nálad a parton kikössön,
-
Lépjen be a szobádba, át a küszöbön,
-
Arcodra ugorva, ott, csókom csattanjon,
-
S szelíden simogasson.
-
........................................................
- 10,
- Kis csónak ring a Balaton vizén.
- Vajon látlak e még az idén?
- A csónakban Te ülsz, s én evezek.
- Vajon ezek az utolsó percek?
- A nap süt erősen minket.
- A pillanat érinti vajon lelkünket?
- Partot érve, szemérmesen elköszönünk.
- Nem fáj egymásért szívünk?
- Elindulsz, s én csak nézlek.
- Írj mailt kérlek!
- ................................................
-
11
-
,
-
Szebb, s jobb világot álmodtam magamnak egykor,
-
S csak ez lett belőle, a vagyonom, hamu és por.
-
Bár némelyik porszem szebben ragyog, s tüzesebben,
-
Mint sok gyémánt, s arany a zsebben.
-
Gazdag vagyok, igaz csak lélekben,
-
A sok ember szépen megvan a szívemben.
-
Gazdagságom, ha kell, megosztom,
-
A lelkem, senki elől el nem zárom.
-
De jól vigyázzon, ki kér belőlem,
-
Sokfélefajta életet él, s tűr lelkem.
-
Mert ott, nem csak tavirózsa, s ambrózia van,
-
Tűz, poklok kínja, kietlen táj, mely lakatlan.
-
Csak óvni akarlak, ha érinted lelkem,
-
Lehet, hogy égni fogsz majd velem.
-
....................................................
-
12,
-
Ó kispatak, csendes csörgedezéseddel,
-
Vegyítsd bús nyögéseim szeretettel.
-
Lassú, de erőteljes csobogásoddal,
-
Azt, vidd el, szomorú morajlással.
-
Vidd el hozzá, s kinyögd ott szavam,
-
Mintha én lennék ott magam.
-
Hangod észrevehetően megmutassa,
-
Szívem sebeit, a bánat nyaldossa,
-
Szürke, szomorú szemem, hogy könny mossa.
-
Érte hull folyvást keserű könnyem.
-
Érezheti e még egyszer szívem?
-
......................................................
-
13
-
A kéretlen kórságok, rátelepszenek lelkünkre,
-
S ott tombolnak írtón, s fájón kedvükre.
-
A vért kiszívja, az agyat bomlasztja,
-
Nem marad szeretetnek semmi írmagja.
-
Belepusztul, ki ezt csak úgy, simán hagyja,
-
Mindenkinek van akarata, s a harchoz kardja.
-
A tragédiák, a szívek kínzója hív, párbajra,
-
Győzz, hogy a jóság, béke, győzhessen ma holnapra.
-
Vértezd fel magad tiszta szeretettel,
-
S megtelik szíved derűs, fényes élettel.
-
.............................................................
- 14,
- Dalold el ócska, kopott gitár,
- Hogy az életem nélküle oly sivár.
- Szívemen pusztaság, mi elterül,
- A boldogság jó messzire elkerül.
- Az öreg gitár is elhangolódott,
- Hamisan játssza, az édes dallamot.
- Sóhajaim ólomszárnyakon messze szállnak,
- Nem igéznek többé mástól drága szavak.
- Izzadt szemmel érkezését várom, lesem,
- Szürke köd, mi leül nálam, nem a kedvesem.
- Szóra bírom hűséges barátom, a gitárom
- Igaz fals, ahogy szól tőle a dalom,
- De mégis pengetem, rajta eljátszom,
- Hogy még mindig visszavárom.
- ........................................................
-
15,
-
Halk sikolyok, fájó nyöszörgések,
-
Mikre gyakran felébredek,
-
Belőlem szólnak elgyötört érzések.
-
Pizsamám, rémült verejtékem átitatta,
-
Rossz álmom az, ami magát így mutatta,
-
Erejét, hogy megmutassa, lelkem nem sajnálhatta.
-
Felülök ágyamon, s cigarettára gyújtok,
-
Bántalmaznak ébren is, a szörnyű rémálmok,
-
Aludni nem merek, így többet is elszívok.
-
Idegeim, mint gitár húrjai, feszültek,
-
A fájdalomtól, már rég kikészültek,
-
Az őrület határára kerültek.
-
A múltbéli dolgok bántanak,
-
A jelenbeliek sanyargatnak,
-
A jövőbenik is nyomorgatnak.
-
Már a kínlódást nem sokáig bírom,
-
Bár nem adná ezt a korom,
-
De életem, most, így, itt hagyom.
-
...............................................
- 16,
- Jártamban keltemben, egyszer csak összeestem,
- A fehér kórházi ágyon, magamhoz tértem.
- Mindenféle drótokon lógott testem,
- Gépek segítették, figyelték szívem.
- Még élek, de már nem birtoklom testem.
- Belőle, már kilépett lelkem.
- Jaj, mi történt velem?
- Tán megölt a szerelem?
- Nem, csak a gyötrelem,
- Mely így elbánt velem.
- Álmok, mit soha el nem értem,
- S az ember, ki bántotta létem.
- De el nem megyek, még nem tehetem,
- Még sok dolog van, mit még nem tettem.
- Nem hagy a lelkiismeretem.
- Mondani, hogy szeretlek, elfelejtettem,
- S a barátot megölelni, mert siettem.
- Nem érhet még véget az életem!
- Bánom, hogy ennyire nem figyeltem,
- Hogy örökké csak siettem,
- S ki szeretett, azt észre sem vettem,
- Csak mellette elmentem.
- S a barátot néha megsértettem,
- Ellene, valamit elkövettem.
- Így nem érhet véget életem!
- .................................................
-
17,
-
A történelem ismétli önmagát,
-
Ismét átszakadt a gát,
-
Kiöntött a sebes folyó.
-
Szenvedést meddig tűr a halandó?
-
Kinek sorsa hányatott,
-
Az élettől, minden rosszat megkapott,
-
Egy meg nem értett ember,
-
Ki szeretni, rég nem mer.
-
Az ámbitusra kiülve, olykor megpihenne,
-
De szívében, a fájdalom sajog mélyen benne.
-
Ábrándozna szép reményekről,
-
S csak kín dől a lelkéből.
-
Keserű könny mossa arcát,
-
Nem meri álmodni már álmát.
-
Egy meg nem értett ember,
-
Ki szeretni, rég nem mer.
-
Az egyetlen egy nagy hibája,
-
Szeretetét visszafogni nem tudja.
-
Eme meg nem értett ember,
-
Kit a sors alaposan ver,
-
Istenhez fohászkodik kérve,
-
Legyen ennek már vége.
-
.........................................
-
18,
-
Sötét királylány…
-
A keserves fájdalomtól már semmit sem látok,
-
Hallanom kéne, de csak nyilallásom jajszava mit hallok,
-
Hiába tapogatózom, semmit, semmit sem érzek már.
-
Rossz álmomban, sötét királylány jön felém,
-
Nagy lélekhalált hozónak, szűz lánya,
-
Csöndet simít a ráncos, bús homlokomra,
-
Szégyennel meggyanúsítva őszbeborult fejem.
-
A csöndesség az, mi átölel lágyan,
-
Sötét királylány, ki hallgatásra bírta szívem,
-
Szeretetet, bizalmat kiűzte belőlem halálnak lánya.
-
Hamis, bosszús csókot lehelt vérpiros ajka arcomra,
-
Ma holnapra, a vesztem okozta eme mérges csókja.
-
Sötét királylány, halálom kéred, mégis megbocsátok,
-
Hisz csak por az életem, mit szél ide, s oda fúj.
-
Lefekszem hát a gyarló szívemnek közepébe,
-
S a csönd hidegébe mit adtál, nyugalommal csak várok.
-
Várok sötét királylány, hogy szavaddal illess, vagy ítélj.
-
.............................................
-
19,
-
Az árva szív szavának puha kelméje megperzselődik,
-
Azt fájdalmas, keserű füstként hordozza a szél messzire,
-
Mivel, nincs ki hallja, érezze a szerelmes dobbanását.
-
Torka erejével, hiába kiabálja túl a förgeteget,
-
S hiába hallgat némán, mélyebben a csendnél,
-
Sem így, sem úgy, nem kell már senkinek.
-
Egy elnyűtt, levetett, megunt kabát maradt csupán,
-
De még zord hidegben, ha felveszed, megvéd, s betakar.
-
A könnyek, szép lassan elfogynak, kiapad forrásuk,
-
S azt, remélem a várt, boldog percek jönnek.
-
Gyere, halld meg szívem szavát, érezd csendjét!
-
Jöjj, s kényeztess el engem minden remélt jóval,
-
Hogy ne hulljon többé, árva szívem miatt a könnyem,
-
Ne legyen egy félredobott szeméthalom.
-
.....................................................
-
20,
-
Villogó vágyú lányok, asszonyok,
-
Jót akarók és ártók, fiúk és férfiak!
-
Én nem áldozom fel többé az érzéseim,
-
Inkább magam, de soha kit szeretek.
-
Szólok annak, aki meghallgat!
-
Köszönöm!
-
De nem vagyok ártatlan szent,
-
Magam is por halandó vagyok.
-
A szívem a földre ejtem,
-
S csak az ítéljen ki fedhetetlen.
-
Pajzán a szívjóság, ha szégyent hoz a jóindulatra!
-
És szükséges és meg kell tenni, szólni valamit,
-
Hogy panaszkodtam esetleg valakinek,
-
De hisz olykor mocskos az ég is.
-
Tisztázni, az annak a dolga, aki bemocskolta!
-
Panasz, s hozzászólás sem kell,
-
Az maradjon csak másnak.
-
Ölelésünk színtiszta, mint a folyócskába hulló fény!
-
Igazából, ahogy egymást, úgy ölelünk meg titeket is,
-
Hiába az ilyen-olyan szándékkal szólt szavatok,
-
A szeretet, szeretet marad, ártatlan gyermeki.
-
Ne ítéljetek félszavakból,
-
Pletyka, csacsogás, keringhet megannyi szólás,
-
Elég ebből, köszönöm, ne szóljatok.
-
Az élet tele rózsával, de tövise szúr,
-
Ne bánts meg senkit, hogy ne bánthassanak,
-
Ne ítélkezz, hogy ne ítéltessenek.
-
......................................................
-
21,
-
..
-
Az egykor oly kedves parkban
-
-
Öreg padok, ne haragudjatok,
-
Hogy ismét titeket koptatlak.
-
Egykor oly sokat ültem, csókoltam,
-
Édes álmokat szőttem rajtatok.
-
Bocsássatok meg szomorú fűzfák,
-
Akkor csak nevettem rajtatok,
-
Kacagtam csepegő könnyeiteken,
-
Pedig ti már akkor tudtátok, megsúgtátok,
-
Visszatérek még, s veletek hull majd könnyem.
-
Szólok hozzátok öreg jó ismerőseim,
-
Kik emlékeim mindvégig hűen őriztétek,
-
Szeretlek titeket, édes álmaim őrzői.
-
Szépek, s nyomasztóak mit visszaadtok nékem.
-
Emlékek nehéz szagát görgeti a szél,
-
Mégis, mintha melegség futna át gerincemen.
-
Hogy mennyire tudok szeretni, ti tudjátok jól!
-
De ugye halljátok még szívem dübörögve, hogy ég?
-
Azt is halljátok, hogy szívem, s lelkem mennyire sír?
-
A szellők nyelvén susogtátok örökzöldek,
-
-szerelmes szívek, epedő lelkek, semmit sem értenek,
-
de mindent éreznek, s szenvedőn, de boldogan égnek.
-
Akkoriban ezt sehogy sem értettem,
-
Mára már tudom mennyire igazat beszéltetek.
-
Olyan messze vágyom, hová nem jut el az álom,
-
De hozzátok, többször visszatérek jó barátok,
-
Mert emlékek nélkül élni nem lehet.
-
...............................--------
-
22,
-
Láttam hatalmas szépséged.
-
Hjaj, olyan kicsike vagyok én!
-
Szeretnék nagy lenni, hozzád méltó,
-
Hogy legalább az ajtód elé ülhessek,
-
S küszöbödre tehessem szívem.
-
De jaj, olyan apró az én szívem!
-
Dobogása csendes óra kattogás,
-
Elvész a szíved dobbanásai mellett.
-
Láttam gyönyörű tiszta tekinteted,
-
Lám az enyém öreg, s már zavaros.
-
Fényét venném szép szemednek,
-
De nem vagyok hozzá méltó,
-
Hogy pillantásommal belenézzek.
-
Úgy táncolnék veled sokat,
-
Lennék a táncpartnered!
-
S lám, erre sem vagyok érdemes.
-
Úgy tudnék sírni szürkés szemeimmel!
-
Annyira zúg, morajlik a vérem,
-
Felemelném fejem, s vele tekintetem,
-
Kitárnám karom, s hangosan mondanám,
-
-Íme TE, s ÉN, kik örökre vagyunk egymásnak.
-
Ezt sem tehetem, porszem vagyok csupán,
-
Az oly hatalmas hegyhez képest.
-
Gejzír tör ki belsőmből, hatalmas áradattal,
-
És esztelen vagyok,
-
Nem tudom meglocsolni sivatagi napjaim.
-
...........................................
-
23,
-
Na, ma jól elhagyott a kedvem,
-
Így telik majd a négy hetem,
-
Aztán folyton csak kesergem,
-
Az időt meg csak sürgetem.
-
Csupa vágy, szorongás,
-
Hisztis, sírós várakozás,
-
Fájó szívdobbanás,
-
Földindulás, hegyomlás.
-
Valószínűleg túlélem,
-
Bár sérül lelkem,
-
Vérzik szívem,
-
Valahogy csak átvészelem. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
